1. Az Innováció-menedzsment (vagy változásmenedzselés)

Az innovációs elméletek megalapozói három fő csoporthoz tartoznak

  1. Gyakorló menedzserek, akik leírják saját gyakorlatukat, és általános elveket fogalmaznak meg, melyek véleményük szerint hasonló szituációkban alkalmazhatók.
  2. Társadalomtudósok, szociológusok és magatartástudományi szakemberek, akik a menedzsmentet, mint társadalmi jelenséget tudományos módszerekkel vizsgálták
  3. Mérnökök, pszichológusok, antropológusok, jogászok, közgazdászok, számviteli szakemberek, matematikusok, politika tudományi szakemberek és filozófusok, akik a menedzsment elmélet és gyakorlat kettősségében gondolkoznak.

A szakmai fejlesztés megjelölésére ma már széles körben használatos innováció kifejezést 1910-ben a német Schumpeter írta le egyik cikkében a gazdasági fejlődéssel összefüggésben.

Innovációs elméletek

  • Schumpeter (1939)
  • Neoklasszikus közgazdaságtan innováció elmélete
  • Süllyedő költségek elmélete
  • Elsajátítás elmélete
  • Evoluciós megközelítés elmélete (Nelson és Winter, 1982)
  • Marketingelméletek (Hunt, 1983)
  • Az innovációs lánc modellje (Klein és Rosenberg 1986).
  • Az innovációs rendszerelmélet (Lundvall, 1992 ;Nelson, 1993)
  • Bizonytalansági elmélet (Rosenberg, 1994)
  • Ipari szervezet elmélete (Tirole, 1995)
  • Szociológiai innovációelmélet (Rogers ,1995)
  • Innovációs dinamó modell (OECD/Eurostat, 1997).
  • A dispruptív innovációs modell (Christensen 1997).
  • Disztributív innovációs modell, az innováció paradoxon megoldása (Haour, 2004).
  • Szervezeti innováció elmélete (Lam, 2005)
  • OECD/Eurostat 2005

Az elmúlt 30 évben számos kísérlet történt a menedzsment három alapvető irányzatának (A munkavégzés és a szervezetek menedzsmentje, Emberek menedzsmentje, A működés és a termelés menedzsmentje) integrálására.

Ezek közül a legjelentősebbek a

A vállalkozások fő célja hosszú távon a profit maximalizálása, amit akkor tudnak megvalósítani, ha figyelemmel kísérik a fogyasztói igényeket és törekszenek annak maximális kielégítésére. A vállalkozás céljait a küldetésén keresztül valósítja meg, melyhez tőkegyarapításra és beruházásra van szükség.

A vállalkozás résztvevői három nagy csoportba sorolhatók:

  • tulajdonosok;
  • menedzserek;
  • munkavállalók, alkalmazottak.

Míg a tulajdonosok az anyagi erőforrást biztosítják, addig a menedzserek működtetik valójában a vállalkozást. „A menedzsment egy olyan társadalmilag elkülönült funkció, amely egy szervezet emberi, pénzügyi, fizikai és információs erőforrásai tervezésének, azokról való döntéseknek, a szervezésnek, vezetésnek és irányításnak a folyamata, a szervezet céljai eredményes és hatékony megvalósítása érdekében.” (Gyökér Irén Innovációmenedzsment 2005. 7. old.) A menedzsment funkciói tehát: tervezés, szervezés, irányítás, vezetés.

A menedzsment részterületei:

  • Marketing-menedzsment,
  • innováció-menedzsment,
  • termelés-menedzsment,
  • csődmenedzsment.

Mit takar az innováció-menedzsment fogalma?

A kérdés megválaszolásához Boda István denfinícióját hívjuk segítségül. Az innováció-menedzsment (változásmenedzselés) olyan tevékenység, amelynek célja a vállalat egészének vagy egy részének (pl.: az előállított terméknek, a technológiának vagy a szervezetnek) megújításával versenyelőny szervezése.

Az innováció mindig többlet erőforrások bevonásával jár, és csak akkor lehet sikeres, ha a menedzsment leküzdi a vállalati kultúra „természetes” ellenállását a változásokkal szemben.

Az innováció Jozef Schumpetel fogalomhasználata szerint megújulási képességet jelent. Ennek kapcsán megjegyezzük, hogy az innováció soha sem öncélú, hanem a meghatározott stratégiai célok eszköze.

Az innováció tartalma szerint

lehet:

  • termékfejlesztés,
  • technológiafejlesztés,
  • szervezetfejlesztés.

A KSH fogalommagyarázata alapján a termék innováció olyan áru vagy szolgáltatás, amely alapvető jellemzőit, műszaki paramétereit, a felhasznált szoftvert vagy más nem anyagi alkotórészeit, felhasználási céljait vagy felhasználóbarát jellegét tekintve új vagy jelentősen korszerűsített. Az innovációnak újnak kell lennie a vállalkozásnál, de nem kell feltétlenül újnak lennie a piacon. Az innováció lehet a saját fejlesztés eredménye, de lehet részben vagy egészben más vállalkozásé. Ezzel szemben az eljárás innováció új vagy jelentősen mértékben korszerűsített gyártástechnológiát, új, jelentősen megújított szolgáltatási és áruszállítási módszereket jelent. Az eredménynek jelentősnek kell lennie a teljesítmény szintje, a termék (áru vagy szolgáltatás) minősége vagy a termelési, szállítási módszerek tekintetében.

A szervezetfejlesztés lényege, hogy a szervezetnél az addigi, a munkavállalók számára korábban már kiismert, többé-kevésbé elfogadott, jól kezelhető szervezeti kultúrában valamilyen szervezeti átalakulások miatt (pl.: felvásárlás, szétválás, gyors ütemű fejlődés stb.) radikális változás történik, mely megnyilvánulhat a különböző értékek, kultúrák, hagyományok, motívációk összeütközésében. (Telkes Tanácsadó Rt.)

Az innováció és a hazai valóság

Tapasztalatunk szerint a vállalkozások sikeressége a ma elterjed megítélésnél lényegesen inkább köszönhető a nem-technikai jellegű innovációk szerepének. A kívánatos technikai-műszaki innovációk ugyanis csak akkor lehetnek sikeresek, ha a szükséges szervezeti, vezetési, menedzsment stb. piaci innovációkat is bevezetik az érintett vállalkozások. Az innováció-orientált cégeknek versenyképességük megőrzése és fejlesztése érdekében alapvetően meg kell tehát újítaniuk szemléletüket és azokat a módszereiket, amelyekkel innovációs tevékenységüket és technológiai vagyonukat menedzselik. A fentiek értelmében tehát a szervezetfejlesztés elsődlegességét és fontosságát hangsúlyozzuk.

Hivatkozások;

  1. változásmenedzselés - Olyan tevékenység, amelynek célja a vállalat egészének vagy egy részének (pl. az előállított terméknek, a technológiának vagy a szervezetnek) a megújításával versenyelőny szerzése a versenytársakkal szemben
 
 
»