4. Kapcsolati háló

Az alapproblémák közé tartozik az innovációs potenciál fejletlensége, a gyenge kereslet és a diffúzió, a tudásáramlás és a hálózati kooperáció problémái, a hídképző szervezetek hiánya, az alacsony hatékonyság és a szegényes információáramlás. Ismeretes a magyar vállalatvezetés széles körben alacsony hatékonysága, valamint az etikai normák laza érvényesülése is.

A kkv-k sajátos képességeik (dinamizmus, rugalmasság, gyors reagáló képesség stb.) alapján leginkább a nemzeti innovációs rendszeren belüli innovációs klaszterek nyújtotta előnyöket tudják kihasználni. Az innovációs klaszterek nyújtotta előnyök különösen hasznosak lehetnek a kkv-k számára azáltal, hogy forrásaik összeadódnak, kockázatuk csökken, az innovációs klaszterek (IC) bevonhatják a kkv-kat a K+F projektekbe, közvetíthetik vagy licencelhetik a szükséges technológiákat.

A tudásközpontok (TK), az innovációs szolgáltatók (ISZ) és a kisebb vállalkozások (kkv-k) az elsődleges kulcsszereplők az innovációs klaszterekben (IC).

Annak érdekében, hogy jobban átlássuk az innovációs klaszterek szerepét az innovációs folyamatokban, érdemes megvizsgálni az 5G 1 innovációs modellt az IC perspektívájából is, és amennyiben szükséges, átértékelni a belső súlypontokat.

Az eredeti Rothwell-modell ugyanis az innovációs folyamatot a technológiai innováció elősegítése szempontjából úgy közelíti meg, hogy a „különböző funkciók integrációja leginkább a folyamatokat támogató szervezeti struktúra létrejöttén keresztül” valósul meg. Ez elsősorban a termékorientált, folyamatvezérelt struktúrájú „ipari klaszterek” létrejöttét eredményezheti.

Az új 5. generációs modellben az innováció fogalma a vállalkozás üzlet~ vagy üzemviteli irányítását is magába foglalja. Ez viszont azt jelenti, hogy az innováció eredménye immateriális produktumokban is megjelenhet. Az IC ezt a folyamatot belső és külső integrációs és innovációs stratégiával valósítja meg. Az 5G innovációs modellben a folyamatokat támogató szervezeti struktúra helyett célszerűbb inkább a technológia alapon szerveződő szervezeti modellt behelyettesíteni.

A másik lényeges különbség, hogy az IC az innovációs aktivitását egyrészt az integrációban résztvevő külső kapcsolatok igénybe vételével (technológia beszállítók (suppliers), fogyasztók (végfelhasználók és technológia vásárlók – amelyek beszállítók is lehetnek egyben) és innovációs szolgáltatók), másrészt a kutató-fejlesztő vállalkozások szerteágazó hálózati, szövetségi vagy együttműködői rendszerén keresztül bevontak segítségével (esetleg a K+F vállalkozások saját belső szervezeti vagy stratégiai egységeivel) oldja meg.

Hivatkozások;