2. Változások a gazdaságpolitikai környezetben

Korábbi felismerések:

  • Együttműködési eljárások fejlődése1.
  • Az innovációs rendszerek közeledése; a külső intézmények, interaktív eljárások a kreativitásban, a diffúzióban, és a tudás alkalmazásában.2
  • Az innováció jobban a piaci tényezők által vezérelt, mint korábban.3. A vevők kiindulópontot jelenthetnek, a kutató intézetek segíthetnek a fejlődési folyamat során.

Legutóbbi felismerések:

  • A tudástranszfer és a menedzsment szerepének fontossága.4
  • A szervezeti struktúrák és metodikák jelentős szerepet játszanak abban, hogy meghatározzák a cégek képességét a tanulásban és az innovációban.5
  • A szolgáltató szektor szerepének drasztikus megnövekedése.
  • Az információs és kommunikációs technológiák szerepének exponenciális növekedése a tudás közvetítésében.

Az innováció nem azonos a reformmal, ez utóbbi átfogó, makroszintű modernizációs eljárást jelent, míg innováción a mikroszinten zajló fejlesztések értendők.6

Az elmúlt évtizedek kutatásai tisztázták azt is, hogy melyek az innovációk keletkezésének (megvalósulásának) fő folyamatai. Korábban általánosan elfogadott feltételezés volt ugyanis, hogy az innováció az u.n. lineáris modell sémája szerint keletkezik és hat, azaz úgy vélték, hogy minden innováció a kutató laboratóriumokban születik és a „kutatás –feltalálás - első alkalmazás - továbbterjedés” fázisait sorra véve valósul meg. A közelmúltbeli vizsgálatok azt tanúsították azonban, hogy a folyamat célszerű fázisai többnyire mások. Nem okvetlen a feltaláló az előrehaladás kulcsfigurája. A gazdaságot előre vivő innovációs folyamatoknak gyakran az új ismeretek születésénél is fontosabb mozzanata az innovációhoz szükséges tudás terjedése (knowledge diffusion).7 Gyakran az az előnyös továbbá, ha a termékötletek – az u.n. láncszem modell koncepcióját követve – piaci vagy egyéb hatásokra, piackutatási eredmények alapján születnek, a terméktervek is a piaci igényekre épülve kerülnek kialakításra, a kísérleti gyártás tesztelése is kezdettől (majd akár több iteratív javító lépésben) a piacon történik, s az ezen eljárás során elfogadott változatot terítik a piacon. Kutatást pedig akkor és abban a fázisban indítanak, amikor és ahol ez szükségessé válik.8 Az utóbbi években a szerzők hangsúlyozzák továbbá a fejlesztési célú szoros partner kapcsolatok és integrált rendszerek előnyeit is.

A legújabb típusú innovációs folyamatok elemzése során megfigyelhető elsősorban a fejlett országokban az az átalakulási folyamat, amelyben korábban egymástól elkülönült területek (a K+F közösségi intézményei, vagyis az egyetemek, a vállalati szféra és a kormányzat) egyre szorosabb együttműködést építettek ki, illetve vették át részben egymás szerepét. Az ún. Triple Helix (TH). modellként ismertté vált folyamatot Etkowitz írta le, azóta a koncepciót többen, köztük Leydesdorff, és Jones Evenst9 is továbbfejlesztették. A modell a tudástőkésítés különböző szakaszaiban az innovációban érintett szférák között (a K+F közösségi intézményei-kormányzat-vállalat) kölcsönösen egymásra ható kapcsolatokat tételez fel.

Hivatkozások:

  1. Klein és Rosenberg 1986
  2. Lundvall, 1992, Nelson, 1993
  3. OECD, 1999
  4. Pawitt, 2005
  5. Lam, 2005
  6. Százdi A.: Szakmai fejlesztés az iskolában (In: Új Pedagógiai Szemle 1999. július)
  7. a termelés nagyszámú résztvevője fogadjon be és alkalmazzon új „módszereket”(tudást)
  8. Kotler, (1967), Kline- Rosenberg (1986)
  9. Jones-E., D. – Kloftsen M.: The Role of the University in the Technology Transfer Process: a European View – Science & Public Policy (1998) Vol. 25. No. 6.
 
 
»