2. Együttműködés egyetemekkel, kutatóintézetekkel

Az innovációs folyamatokban a résztvevők közül kiemelt szerep jut a tudásközpontoknak, (egyetemek, K+F vállalkozások (RTD performers)), illetve az innovációs szolgáltatóknak (ISZ). A stratégiai integráció folyamatában úgy is lehet tekinteni ezekre a szereplőkre, mint a technológia elsődleges beszállítói körére, az értékteremtő lánc szerves részére. Az innovációs szolgáltató ipar gyors fejlődése a horizontális integráció jellegét abban a tekintetben módosítja, hogy a hangsúly most már nem csupán a vállalatok rugalmasságára vagy a fejlesztések gyorsaságára, hanem a komplexitást jobban kifejező dinamizmusra helyeződik.

Magyarországon a tudás-áramlás az EU-ban kialakultnál lassúbb. A hazai „tudomány” és „ipar” közti szakadék hagyományossá vált. A kkv-k gyenge nemzetközi integrációja miatt a szférában a technológia transzfer lehetőségek ismerete is korlátozott. Jelentős szerepe lehet ezen hátrányok enyhítésében az ún. hídverő vagy hídképző (bridgeing) intézményeknek. Ide tartozik számos non-profit és profitorientált szervezet.

Egy térségben helyet foglaló egyetem vagy más felsőoktatási intézmény közelsége, hasonlóan a kutatóintézetek jelenléte húzóerővel szolgálhat a regionális versenyképesség szempontjából. Az egyetemi „tudás-hatás” révén a falakon belül felhalmozódott tudományos, műszaki, technológiai tudás a gazdasági szférába áramlik; a publikált kutatási eredmények és szabadalmi dokumentumok vagy az egyetem fizikai létesítményei (pl. kutató-laboratóriumok) a vállalkozások egyik potenciális innovációs forrása. Az egyetemi szféra tudásteremtés és tudáshasznosítás funkciója (a tudásátadás mellett) különösen a regionális/lokális dimenzióban válik fontossá. A tudásteremtés a kutatási tevékenységet jelenti; egy egyetem akkor tölti be regionális gazdaságfejlesztési hatását, ha az intézmény falain belül keletkezett tudás a helyi gazdaságba áramlik. A tudás hasznosítása innovatív cégek létrehozásán, illetve kapcsolódó szolgáltatások nyújtásán keresztül érvényesül. Az egyetemi miliő tehát önmagában nem feltétlenül jelent regionális versenyelőnyt; hatása általában akkor érvényesül, ha a helyi környezet szereplői (egyetem, vállalkozások, önkormányzat) tudatosan építenek a helyben elérhető tudásbázisra és törekszenek az előnyök kiaknázására.

A magyar gazdaságra hagyományosan a „tudomány” és a „gyakorlat” különállása jellemző, szinte kivételes az innovációs együttműködés. Bár megindultak bizonyos folyamatok, amelyek az egyetemek falain belül keletkezett tudás áramlását gátló korlátok megszűntetését célozzák (ilyen intézkedés például az innovációs törvény), a gyakorlatban azonban az eredmények egyelőre váratnak magukra. Nemzetközi összehasonlítások szerint a magyar akadémiai szférára leginkább „az elefántcsonttoronyba zárt kutatás” jellemző, vagyis a tudás töredéke hasznosul csupán. Ennek magyarázata például az innováció-politika kapcsán említett, szellemi tulajdonhoz fűződő jogok korlátozott érvényesítési lehetősége (a szellemi tulajdonjogok a K+F szféra számos intézményénél nincsenek pontosan tisztázva, a szabadalmaztatás jelentős költségeit sem a feltaláló-oktató, sem az intézmény nem tudja vállalni).

A felsőoktatás elsősorban műszaki és természettudományi, valamint vállalkozási és üzleti ismeretek oktatása révén járul hozzá a helyben elérhető humán erőforrás és a menedzserek szakképzettségéhez. A vállalkozások munkaerő igénye azonban nem csupán a diplomásokra terjed ki; az innovációs tevékenység középfokú végzettségűek és szakmunkások tudását is igényli. Túl azon, hogy hazánkban alacsony a felsőfokú végzettségűek aránya, a vállalkozások innovativitását gyakran a szakmunkások hiánya gátolja, ezért szükséges, hogy a helyi oktatási intézmények szakirányú képzéseket, továbbképzéseket végezzenek.

Az egyetemek megváltozott szerepe

• tehetség-vonzó és generáló intézmény,
• az új technológiák mellett a tudást is „szállítja” a gazdaság és társadalom más szektorai számára,
• személyközi hálózatok központja, ahol a formális- és nem formális tudás is fejlődik,
• a tanulást különböző szinteken támogatja (life-long learning - élethosszig tartó tanulás, life-wide learning - tanulás az élet minden területén),
• a helyi kormányzattal együtt alakítja ki a város, régió tudásalapú fejlesztésének stratégiáit,
• kiegészítő képzésekkel, kulturális rendezvényekkel irányító szerepet tölt be régiója szociális és kulturális fejlődésében.

az együttműködés szintje: távoli/közeli, eseti/rendszeres, formális/informális

• egyetemi oktatók, kutatók és egyéb alkalmazottak (Phd hallgatók) alkalmazása szakértőként
• vállalati alkalmazottak továbbképzése egyetemi oktatók, kutatók által
• közös publikációk
• közös szellemi tulajdon
• egyetemi/kutatóintézeti eszközökhöz, berendezésekhez, laborokhoz történő hozzáférés lehetősége
• egyetemi/kutatóintézeti eredmények vásárlása
• kutatási szerződések
• kutatási projektek

Alkalmazható módszerek;

• Stratégiai helyezkedés (Staraegic Positioning)
• Kockázat elemzési mátrix (Risk Assesment Matrix)
• Költségelemzés az ötlettől a kivonásig (Total or whole life costing)

figyelembe venni

 A legjobb gyakorlat alkalmazása (Benchmarking)